Lángvágás

Módszer

A fémet először a lánggal hevítik, amíg el nem éri a gyulladási hőmérsékletet, amely az olvadáspontnál alacsonyabb. Az éghető gáz lehet pl. metán, acetilén vagy propán. Ezután az előmelegített területet oxigénnel táplálják, ami reakcióba lépve a fémmel vas-oxidot képez és hőt fejleszt. Ez a hőtermelő reakció folytatja a vágási folyamatot. Ahogy a fém ég, azonnal folyékony vas-oxiddá alakul és elfolyik a vágási övezetből. A vas-oxid egy része a munkadarabon marad, és kemény salakot képez, amelyet csiszolással lehet eltávolítani. 

Az éghető gáz és a fúvóka típusának kiválasztása a lángvágás folyamatát gyorsabbá teheti, ami viszont csökkenti a bérköltségeket. Míg az oxigénsugár meghatározza a vágás sebességét, az előmelegítés során használt gáz is befolyásolja a vágás megindulásának idejét.

A folyamatban használt gáz kiválasztása a művelet manuális vagy gépesített voltától, valamint a végzett munka típusától és az anyag típusától is függ. Például, az acetilén lánghőmérséklete 3160 Celsius fok, ezért ideális vékony lemezek vágásához és leélezéshez. Az acetilén azonban költségesebb, mint más gázok, és nem termel sok hőt. Ezért nem alkalmas nagyobb fémlemezek vágására.

Kisméretű alkatrészek vágásakor a vágóégő és az előmelegítés által szolgáltatott hő felhalmozódik a munkadarabban. Minél kisebb a vágott rész mérete, annál nagyobb a lágyulás kockázata. Ha oxigént használunk 30 mm-es vagy vastagabb lemez vágására, a két vágás közötti távolságnak elegendőnek kell lennie, hogy elkerülhető legyen a teljes alkatrész keménységének elvesztése.

Az oxigénnel történő vágás több hőt szolgáltat, és így jobban növeli a munkadarabok hőmérsékletét, mint bármely más vágási módszer. A végső vágott felület minősége kiváló lehet éles felső él, négyzet alakú/sík vágási felület és éles, salakmentes alsó él esetén.